* A koszovói számla

Megjelent a „Figyelő” 12 számában 2015. Március 19-25.

Gábor J. Dzsingisz a menekültkérdésről

Az Iszlám Állam nevében végrehajtott barbár kegyetlenségek felingerlik a kedélyeket és itt-ott már populista indíttatású, megszorító jogszabályokhoz vezetnek. A koszovói tömeges határátlépők folytán Magyarországot is elérte ez a hevült vita.

Az egyik megkérdőjelezhetetlen alapelv, hogy mindenegyes egyes esetet egyénileg kell elbírálni. A kollektív bűnösség elve nem fogadható el! Minden helyzet, minden egyén esete megköveteli a maga érdembeli elbírálását! Úgy tűnik, hogy a politikai menekültek, illetve üldözöttek esetében Európa ragaszkodik a klasszikus fogalomhoz, a befogadáshoz. Annak megítélése azonban hogy ki a politikai és ki a nem politikai menekült, máris komoly komplikációt okoz. Minden szíriai menekült politikai menekült? Hát nem. De vissza kell-e küldeni mindazokat, akik nem politikai menekültek, miközben lerombolt házuk táján a legádázabb harcok dúlnak? Hát nem, mert az embertársi szeretet ebben az esetben is segítőkészségre ösztökél. Vissza kell-e küldeni minden koszovói bevándorlót, akiket most csoportosan, mint megélhetési, gazdasági bevándorlónak titulálnak, mert hazájukban nem dúl polgárháború? Vagy talán mégis csak egyedileg kell eldönteni, hogy ki milyen sorsot, milyen fogadtatást érdemel?

Édesapám a Trianoni diktátum idejében az utolsó vonaton menekült el Kassáról Budapestre. Saját hazájában volt menekült. Később, mint politikai fogoly megjárta mind a Rákosi-, mind pedig a Kádár rendszer börtöneit. Előrelátó és okos döntés volt részéről, amikor 1956. október 4-én a szovjet csapatok beavatkozásának azt mondta nekem: el kell menned, mert itt borzasztó megtorlások lesznek.  Így lettem 16 évesen menekült, s velem együtt majd kétszázezer magyar.

A bevándorló szó hallatán az a majdnem egy millió magyar kivándorló nincstelen jut az eszembe, akik a múlt század elején szétszéledtek világszerte, hogy megalapozzák a jövőjüket. Persze a jelenlegi koszovói kivándorlók helyzete nem hasonlítható össze az akkori helyzettel. Amíg munkaerőhiány van, világszerte tárt karokkal várják a gazdasági bevándorlókat. Most azonban a frissen létrehozott koszovói állam társadalmi és gazdasági összeomlásáról van szó. Koszovó az Egyesült Államok kreatúrája. Már kezdettől fogva életképtelen volt, ráadásul meg van terhelve az oda csatolt szerb kisebbség problémájával. A meglehetősen naiv elképzelések alapján, az Egyesült Államok által kreált új multikulturális állam, Bosznia előbb utóbb ugyanerre a sorsra jut és három részre fog szakadni.

1998-ban Budapestre kerültem, mint Hollandia magyarországi követ tanácsos. Jugoszlávia valamennyi utódállama a hatáskörömbe került. Több hivatalos jelentésben közöltem Hágával, hogy semmi értelmét nem látom annak, hogy időt és pénzt fektessünk be a Bosznia-Hercegovinával való kapcsolatba. Az ugyanis egy szétesésre van ítélve, s csak várni kell, míg a Szerbiával határos része csatlakozik Szerbiához, a horvátokkal határos része Horvátországhoz és marad az életképtelen, 900 ezer muzulmán hitű polgárral rendelkező bosnyák állam.  Álláspontomat jóváhagyták. Amikor aztán Koszovó is levált Szerbiáról ugyanezt jeleztem és akkor azt is jóváhagyták.

Megfontolandó kérdés, hogy ezeknek az eseményeknek ki állja a költségeit. Javaslom, hogy a koszovói számlát nyújtsák be az Egyesült Államoknak, hogy beiktathassák külpolitikájuk könyvelésébe. Angelika Merkel, német kancellárnak tökéletesen igaza van. Ezt a problémát helyben kell kezelni, megteremtve a gazdasági és a társadalmi feltételeket, hogy senkinek ne legyen oka elhagyni szülőföldjét. A számla nagyságrendileg most még áttekinthető és elfogadható. Még nem késő egy Koszovónak nyújtandó segélyező konferencia meghirdetése, amelyet az Egyesült Államoknak kellene kezdeményeznie.

Végezetül egy megjegyzés az ukrán helyzetről. Az ukránok nem Magyarországra fognak menekülni. Ha távozni kényszerülnek hazájukból, akkor a két keleti megyéből Oroszországba vagy éppen a megmaradt ukrán területek felé indulnak. Ha meg Európába jönnek, akkor az EU úgyis visszaküldi őket. Pont úgy, ahogy 1945-ben a nyugati szövetségesek szemrebbenés nélkül kiszolgáltatták Sztálinnak és a biztos halálba küldték Vlaszov tábornok fehérorosz tisztjeit és katonáit. Természetesen homlok egyenest a már akkor is érvényben lévő, a hadifoglyokkal való bánásmódot szabályozó nemzetközi jogszabályokkal.

A szerző a Holland Menekültszervezetek Országos elnöke, Hollandia korábbi budapesti követ  tanácsosa.

KIEMELÉS

Javaslom, hogy a koszovói számlát nyújtsák be az Egyesült Államoknak, hogy beiktathassák külpolitikájuk könyvelésébe.

Geef een reactie

Het e-mailadres wordt niet gepubliceerd.