Megjelent a „Figyelő” 32 számában 2014.augusztus 7-13
Rendkívül figyelemre méltó, nagy horderejű beszédet mondott Orbán Viktor
Tusnádfürdőn. Elemzésének főmondanivalója, hogy a 2008-as pénzügyi és az azt követő gazdasági világválság után megváltozott a világ, vitathatatlan és ezért evidens, hogy a társadalomnak új orientációs pontot kell kialakítania.
A miniszterelnök búcsúja a liberális államtól és az azt idősorrendben megelőző jóléti államformától. jól értelmezi az idők jeleit.
Hozzá kell fűzni, hogy ami a Magyar valóságot illeti ez nem egy búcsú a liberális államtól, mert az Magyarországon soha nem létezett.
Magyar viszonylatban búcsú a vad liberalizmus eltorzult gyakorlatától. A volt állami tulajdonú vállalatok magánvagyonba harácsolásától, ami kis csoportok és egyének, komoly munka elvégzése nélküli, gyors meggazdagodásához vezetett, s nem a Magyar társadalom egészének érdekét tartotta szem előtt.
A szociális érzékenység ilyen irányú mellőzése előbb utóbb természetszerűen kezelhetetlen társadalmi konfliktusokhoz vezet. Ezt a folyamatot és gondolat menetét valóban meg kell állítani, sőt korlátok közé kell szorítani. A szociális érzékenység különben soha nem volt a liberális társadalmak elsőszámú cél kitűzése. Csak néhány nagyon gazdag, többnyire észak-Európa országban sikerült egy olyan általános jóléti államot kialakítaniuk ahol csak nagyon kevesen sodródtak a társadalom peremére.
Búcsú tehát a torz, korlátok nélküli, vad liberalizmus magyarországi államgyakorlatától.
Ezt nagyon örvendetesnek tartom.
De hogyan tovább?
Olyan ország példatétele, mint Törökország, ahol egy hihetetlen ádáz belpolitikai küzdelem folyik a harcos iszlám térszerzése és Kemalista államberendezés híve között és ahol a nemzeti kisebbség, a kurdok vezető személyisége, Öcsalan, még mindig börtönben van, lehet, hogy az elmúlt években elért gazdasági sikerek fényében, kecsegtető, de hosszú távon tarthatatlan. Oroszország felé a gazdasági nyitás nagyon ésszerű, hisz hihetetlen nagy piacról, szomszéd közeli országról van szó, de ez még nem jelentheti a jelenlegi orosz társadalmi berendezkedés elfogadhatóságát Magyarország számára. Az orosz társadalom az elmúlt pár száz évben folyamatosan mindig is kegyetlen vaskézzel fentről irányított volt. Az egyént másodfokú szerepre ítélve, alárendelt pozícióban kezelte és kezeli. Ez egy emberközpontú társadalomban, ami a kereszténység lényege, nem elfogadható. Szingapúr és Kína esete különleges, hisz a Szingapúri civil szervezetek éppen most tartottak, a központi hatalom tiltása ellenére, egy nagy sikerű népszavazást arról, hogy saját maguk választhassák meg helyi vezetőiket, mint ahogy annak idején Kína ezt megígérte, de most el akar térni adott szavától. India esetére nem térek ki, mert aki járt Indáiban az tapasztalhatta a nők másodrangú szerepét és elnyomottságát valamint a kasztrendszer drámai embertelenségeit. Elképzelhetetlennek tartom, hogy az valamilyen formájában is példa lehetne. Nem az említett országok, a közel múltban elért gazdasági sikereit, előrelépésüket vitatom, az valóban impozáns. Hanem a társadalmi berendezkedésük másságát vitatom, mint ami Magyarországon bevezethető, vagy elfogadható lehetne. A gazdasági fejlődé centralista és kemény kézzel irányított sikerei nagyon is ismertek a gazdaságpolitikai szakértők körében, azon országokra vonatkoztatva ahol az általános, egyénekre elosztott, jóléti mutatók még rendkívül alacsony szinten vannak. Ami gyakorlatilag a helyzet Törökországban, Kínában, Oroszországban és Indiában. Amikor ezek a mutatók elérnek egy magasabb szintet és például megközelítik, a Magyar szintet akkor már egészen más témákkal kell majd megbirkózniuk.
A miniszterelnök által felvázolt, a következetes munkára és a nemzeti összefogásra alapozott jövőkép nagyon ígéretes és valóban van perspektívája. Ilyen értelemben a magyar valóságra és a magyar viszonyokra alkalmazható sajátos modell kialakítása kecsegtető!
Mindig törekedni kell az érthető, leegyszerűsített kifejezési stílusra. A Tusnádfürdői beszéd több vonatkoztatása érthetően ilyen jellegű volt.
Nem vállalható azonban az benyomás, ami a beszéd hallgatása alatt bennem keletkezett, amikor a civil szervezetekről volt szó és ezek, mint „fizetett politikai aktivisták „ akik külföldi érdekeket akarnak érvényesíteni Magyarországon lettek besorolva. Ne felejtsük el, hogy minden a Magyarországon működő politikai párt például civil szervezet, ne felejtsük el, hogy a Magyar Természettudományi Társulat vagy például a Magyar Pax Romána civil szervezet és így tovább. Egy polgári társadalom építésében a civil szervezeteknek kulcsfontosságú szerepük van. Nélkülük nincs civil-polgári társadalom. Őket csak erősíteni szabad. Néha még a leegyszerűsített kifejezésmódban is elengedhetetlen az árnyalatok használata a félreértések elkerülése végett.
Egy mondat a demokráciáról, aminek sok valós, vélt és torzított változata van:
minőségét azonban az határozza meg, hogy a többség hogyan viszonyul a kisebbséghez. Ez épp úgy vonatkozik például arra, hogy Románia többsége hogyan viszonyul a kissebséghez, mint például Erdély autonómia kérdéséhez, mint arra, hogy a társadalmi diskurzusban a mindenkori többség hogyan viszonyul az akkor éppen kisebbségben lévőkhöz.
Az Új Magyar Társadalmi Modell akkor lesz sikeres, ha magába foglalja: az egyének integritásának tiszteletben tartását, konszenzus alapján kiformálja a nemzeti érdekek lényegét, a tisztességes munkára alapozza a társadalmat, az adminisztrációban megszünteti a bürokráciát, hihetetlenül megnöveli a munka eredményességét ahol ugyanis óriási lehetőségek vannak, összefüggéseiben és hosszútávon gondolkozik, megpróbálja a nemzet minden tagja véleményéből kiszűrni mindazt, ami hasznos, mértéktartó és civilizált hangnemben kommunikál.
Akkor közelbe kerülünk Petőfi Sándor egyik általam annyira kedvelt versének „ A XIX Század Költői „ mondanivalójához. Akkor Európa vezető politikusai komolyan fogják tanulmányozni a Magyar modellt. S a nemzet minden tagja büszke lesz arra, hogy magyar.
Gábor J. Dzsingisz*
Budapest,2014.VII.28
*Gábor J. Dzsingisz politikus és közgazdász. 16 évesen kapott politikai menedékjogot Hollandiában. A rendszerváltás idejében a Holland kormány tagja, mint a mezőgazdasági tárca politikai államtitkára, majd a holland parlament kereszténydemokrata képviselő. 1992-ben a „magyar kereszténydemokrácia nemzetközi kapcsolatainak kiépítésében szerzett érdemeiért a Magyar Köztársaság Érdemrend középkeresztjével tüntetik ki. 1998-ban a magyarországi parlamenti választások alatt az Ebesz megfigyelő bizottsága elnöke. Hét évig volt diplomata Budapesten, amiről a Balassi kiadónál 2005-ben megjelent könyvében „Európába félúton „címmel számolt be. 2012.ben a Venloi kertészeti világkiállítás kormánybiztosa. Diplomáciai pályája befejezése után ismét magyar állampolgár.
